A fazekasság a legősibb mesterség, közel 10000 éves hagyománya van. Használták tárolásra, főzésre, étkezésre. A magyar fazekasság közel 100 féle formát ismer és használ. A nagy fazekas központok kialakulásában a környéken bányászott agyag minősége játszott nagy szerepet. A sütésre, főzésre alkalmas edényekhez, fazekakhoz az agyagot a felvidéken bányászták, a tálas központok Hódmezővásárhely környékén( a XIX. században több mint 400[…]
A fazekasság után a legősibb kézműves mesterség a szövés. Az öltözködéshez, különböző lakástextíliák előállításához nélkülözhetetlen. A középkori paraszt asszonyának az egyik legfontosabb munkaterülete. A len és kendertermesztés a mag elvetésétől a munka összes fázisa a egészen a fonal megszövéséig, vagy a gyapjú feldolgozása az asszonyok lányok dolga volt. A gazdagabb vidékeken megjelentek a takácsok, akik már műhelyeket működtettek és[…]
„A csipkék királynője, a királynők csipkéje” – a halasi csipke. Az 1902-ben életre keltett halasi csipke Dékán Pál és Markovits Mária nevéhez fűződik és már 1904-ben a St. Louisi Világkiállításon, majd az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon is nagydíjjal tüntették ki. Mint hungaricum azon kevés iparművészeti értékeink közé tartozik, amely az egész világot meghódította, A halasi csipke 100%-ban, kizárólag kézimunkával készülő varrott csipke,[…]
A hímzés viszonylag fiatalabb mesterség, eleinte a ruha összevarrásait díszítették, majd később terjedt el a teljes felület díszítése. A középkorban csak az egyházi, világi kiváltságosok engedhettek meg maguknak gazdag hímzett díszítést. A hímezés csak a nemesasszonyok, leányok elfoglaltsága volt. Míg a főrendek aranyszálat használtak, az ügyes kezű parasztlányok a gyapjú fonalat alkalmazták, ezt különböző növényi festékekkel színezték, máig[…]