A hímzés viszonylag fiatalabb mesterség, eleinte a ruha összevarrásait díszítették, majd később terjedt el a teljes felület díszítése. A középkorban csak az egyházi, világi kiváltságosok engedhettek meg maguknak gazdag hímzett díszítést. A hímezés csak a nemesasszonyok, leányok elfoglaltsága volt.
Míg a főrendek aranyszálat használtak, az ügyes kezű parasztlányok a gyapjú fonalat alkalmazták, ezt különböző növényi festékekkel színezték, máig fennmaradt az alföldi hímzéseken, (hódmezővásárhelyi, kunsági). A pamutfonalak eleinte mindenhol fehérek voltak, csak később színesedtek ki pirossal, kékkel, vagy feketével, ezekkel díszítették a kelengye darabjait. Nagyon elterjedt volt a középkor óta Európában, így Magyarországon is a keresztszemes hímzés, feltehetőleg a szőttesek mintáit akarták utánozni. Nagy lendületet adott a hímzések fejlődésének, hogy Mária Terézia kötelezővé tette a hímzésoktatást az iskolákban. Nagyon érdekes a fejlődése egy egy ma a világon is ismert magyar hímzésnek. A Kalocsai nagyon színes hímzés a híres kalocsai falfestéssel a XIX. sz. ban alakult ki, az eredetileg fehér hímzésre a színes virágok a „falakról” kerültek le. A matyó híres gazdag „surca” attól vált hímzetté, hogy nem jutottak elég gyári szövött szalaghoz a díszítéshez, kénytelenek voltak leutánozni, kihímezni. Ma hungarikum és az Unesco Szellemi Kulturális Örökség része. De a különböző lapos hímzések mellett, a keresztszemes, toledó, madéra, riseliő, a szálhúzásos, vagdalásos, írásos, keresztszemes, höveji hímzések mellett tűhímzéses herendi porcelán minták, zsolnai, meisseni kézimunkákat árulunk. Nem igazán hímzés, de egy nagyon érdekes kézimunka a szűrrátét, Hajdú-Bihar megye jellegzetes kézműves hagyománya. A Varrógép születésével egyidős a cifraszűrnek ez a díszítési módja, ami felváltotta a kézi hímzett nagyon drága szűröket. Hogy milyen fontos ruhadarab volt, arról a „kitették a szűrét” mondásunk is tanúskodik, a boltban szívesen elmeséljük, miért.