A Beregi keresztszemes hímzés nem csupán egy kézműves technika, hanem egy kulturális örökség, amely a történelmi Magyarország, Beregszász megyéjéből származik. Ez a vidék ma Ukrajna, Románia és Magyarország találkozásánál helyezkedik el, és egy gazdag, többnemzetiségű kulturális hagyományokat őriz. A „hamis szőttes” néven is ismert hímzésforma arra jött létre, hogy az akkoriban elérhető, de drága szőttes anyagok mintázatát zsákvásznon utánzással elérhetővé tegye szélesebb rétegek számára.
A beregi keresztszemes hímzés technikája és stílusa a 18. században kapott nagyobb hangsúlyt, amikor Mária Terézia királynő az 1777-es Ratio Educationis reformjában előírta, hogy az iskolai oktatás részeként a lányok tanulják meg a hímzést. Ettől kezdve a hímzés már nem csak praktikus, hanem oktatási és kulturális jelentőséggel is bíró kézművessé vált.
A Beregi keresztszemes hímzésekben gyakran megjelennek a helyi flora és fauna motívumai, valamint a keresztény szimbólumok, ami a vallási és természeti kötődést is tükrözi. Ezek a minták nem csupán esztétikai értéket képviselnek, hanem a beregi emberek mindennapi életének és hagyományainak részei is.
Múzeumi feljegyzések és kiállítások, mint például a Beregszászi Múzeum gyűjteményei, részletesen bemutatják ezt a hímzési formát. A kiállított darabok között találhatunk historikus viseleteket, háztartási textíliákat és egyéb tárgyakat, amelyek mindegyike a beregi keresztszemes hímzés sajátos technikáit és mintáit őrzi.