A fazekasság a legősibb mesterség, közel 10000 éves hagyománya van. Használták tárolásra, főzésre, étkezésre. A magyar fazekasság közel 100 féle formát ismer és használ. A nagy fazekas központok kialakulásában a környéken bányászott agyag minősége játszott nagy szerepet. A sütésre, főzésre alkalmas edényekhez, fazekakhoz az agyagot a felvidéken bányászták, a tálas központok Hódmezővásárhely környékén( a XIX. században több mint 400 fazekas műhely működött ebben a kicsi mezővárosban), a korsósok központja Mezőtúr környékén alakult ki. Mohácson a Duna mentén, az Alföldön, Mezőtúron készültek a fekete edények a XIX. század közepéig , majd az 50-es évektől Nádudvar vált híressé a Fazekas család által a legősibb technikával készülő fekete cserépről. A fazekas edényeket a férfiak korongozták, az asszonyok díszítették. Ez lehet karcolt, festett, írókázott, vagy egyszerűen csak kaviccsal megcsiszolt. Minden vidéknek kialakult a sajátságos színe, motívuma. Olyan formák mint a Miska kancsó, az alföldi pálinkás butella, a csalikancsó egészen egyedivé teszik a magyar fazekasságot. A mázas edények eleinte csak a nemesi, királyi udvarokban voltak fellelhetők, a reneszánsz nagy hatással volt a kerámia díszítésére, forradalmasította a mázas kerámia elterjedését a habánok letelepedése Magyarországon a XVI. században, és nem utolsó sorban a 150 éves török hatás is fellelhető mind formájában, mind díszítésében egyaránt.
Boltunkban igyekszünk az ország legkiválóbb mesterei révén a magyar fazekasságnak – persze a teljesség igénye nélkül, – de egy átfogó keresztmetszetét bemutatni.